Sajtóközlemény

A „Vér és arany” című könyv bemutatóján a szerző B. Király Györgyi arra a kérdésre, hogy miért lett az érelmeszesedés elleni védőoltás krónikása, úgy válaszolt, hogy 25 év közszolgálati rádiózás után érzékennyé váltak antennái a közügyek iránt, márpedig az érelmeszesedés elleni vakcina története közügy a javából. Hiszen iszonyú lenne összeadni, hogy évente hány ezren halnak meg érelmeszesedés eredetű infarktusban, stroke-ban, vagy éppen diabéteszben. Hogy hány életet lehetne megmenteni, ha a ma még illegálisan beadott vakcina beválthatná a hozzá fűzött reményeket,és sikerrel vehetné a gyógyszerré minősítés akadályait. Az egykori rádiós újságírónak ez a kilencedik riportkötete, 7 ugyancsak az egészségügy berkeibe kalauzolta olvasóit, a nyolcadik pedig Lenin múmiája után kutakodott.

Ami a címválasztást illeti, tudja, hogy a Vér és arany Ady 1907-es kötete. Azért választotta mégis, mert ez illik a legjobban a témához. Hiszen az érelmeszesedés elleni védőoltás egyik alkotórésze a vér. És amikor az orvos összekeveri, a belőle készül szérumot a vakcinával: gyönyörű aranyszínűvé válik. Meg egy kis áthallás is van benne. Lehet, hogy arany van a kezünkben, és úgy pörgetjük ki belőle, mintha homok lenne.

Azt mondja, ha beírja a Google keresőjébe Horváth professzor nevét 4700 találat ugrik be. Interjúk, előadások, írásban és televízióban rögzítve. Botorság lenne tehát a hivatalnak, a szakmának úgy tenni, mint a strucc, homokba dugni a fejét, és azt játszani, hogy amiről nem beszélünk az nincs. Van. Olyannyira létezik, hogy a szakma számára esetleg paradigmaváltást jelenthet a koncepció. Hiszen Horváth professzor a világon először fedezte fel az antikoleszterin antitestet, a genfi szabadalmi világkiállítás pedig 2005-ben aranyéremmel ismerte el az erre épülő érelmeszesedés elleni védőoltását. A koncepció pedig egy vadonatúj koleszterinelméletre épül, amiben nincs jó és rossz koleszterin, ahol az érelmeszesedést nem a rossz koleszterin, hanem a koleszterin anyagcsere felborulása okozza, ami a vakcinával helyrebillenthető.

A szerző köszönetet mondott minden vakcinával oltó orvosnak, betegnek, és persze a másik térfélen focizó professzoroknak is, akik a bizalmukba avatták. A sok háziorvos, mentőorvos, vagy éppen sebész, őszintén beszélt arról, mekkora dilemmát jelent a jogszabály, a tudomány és a tapasztalat mérlegét átbillenteni az engedély nélküli, tehát illegálisan beadott vakcina irányába. Mert aki beadja, átbillenti. Kiderült, hogy több száz orvos több ezer betegnek több mint tíz éve kifejezetten életmentő céllal intravénásan adja be a vakcinát./ Van, akinek a lábát mentette meg az amputációtól, a másik elkerülte a szívműtétet, elmúlt a fülzúgása, megszűnt a meddősége, rossz emlékké vált a diabétesz./ Azt, amit még mindig nem sikerült törzskönyvezetni, tehát használatával törvényt sértenek. És ez csöppet se vicces. Annyira nem, hogy a Btk. szerint bűncselekmény. Bárki azt mondhatja, hogy csúnyák, gonoszok, megszegik a hippokratészi esküt. Ők meg éppen az esküjükre hivatkoznak, miközben a diplomájukkal játszanak. Ez a könyv azért született, hogy senki ne dughassa a fejét a homokba, és ne mondhassa, hogy: nem tudtam róla. Mert valamennyien tudjuk. És azt is, hogy a helyzet megoldásra vár.

A könyvben szereplő Esterházy György- egykori focista, majd bíró - elmesélte, hogy édesanyja fiatalon, 64 évesen halt meg érszűkületben. Úgy döntött, nem szeretne a mama sorsára jutni, ezért felkereste Horváth professzort, konzultált vele, majd beoltatta magát. Előtte jéghideg volt a lába, zsibbadtak az ujjai, vezetés közben folyton a kezét rázta, ezek a zavarok tökéletesen elmúltak. „ Horváth István egy igen magasan kvalifikált tudós ember, aki saját magának adta be először a vakcinát. Miután ő túlélte, sőt rendbe is jött a szíve, valamint, azok az információk, amiket begyűjtöttem, arról szóltak, hogy mindenféle mellékhatás nélkül kapta meg már előttem legalább 1000 ember, úgy gondoltam, hogy nincs miért kételkednem. Nem is volt bennem semmiféle félelemérzet.” Ismerősei körében másoknál is bevált, egyik barátja annyira feledékeny volt, hogy alig talált haza, a vakcináció után visszatért a memóriája. Esterházy nem szereti, ha valaki alakoskodik, ezért nem is érti azokat a betegeket, akik név nélkül szólalnak meg a könyvben. A fülszövegben idézett országgyűlési képviselő hozzáállásáról pedig így fogalmazott: „Milyen honatya az, aki nem mer beszélni róla, hogy megkapta az oltást és jobban lett tőle? Az ilyen inkább ne is legyen képviselő! „
A könyv lektora és egyben a prológus írója, Dr. Bakanek György az akadémiai orvoslást kritizálva úgy véli, az orvosi egyetemeken kapott oktatás nem ad választ mindenre, szükség van az orvosképzés átfogó reformjára. Meg kell újulnia az orvosok személyiség fejlesztésének, kommunikációjának,, empátiájának, nyitottságának az új ismeretek befogadása iránt. Sajnos manapság az orvost sok esetben nem is annyira az izgatja, hogy a betegnek mi a baja, hanem hogy neki milyen baja lehet a betegből. Sokszor a defenzivitás védőbástyája mögé bújva különböző protokollokkal védik magukat és hiába jönnek új megközelítésből eredményesnek tűnő terápiás lehetőségek, elzárkóznak tőlük, így a Horváth féle vakcinától is.
„Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden lelkes amatőr összes őrült ötletét engedjük rá az emberiségre. De azt igen, hogy egy ország egészségügyi szervezeteinek és vezető szakembereinek kell, hogy legyen annyi tapasztalata és „szimata”, hogy a rengeteg találmány, ötlet és szándék közül biztos kézzel ki tudja választani azt a néhányat, ami előreviszi a világot, dicsőséget és ezzel anyagi felemelkedést hoz ennek a sokat szenvedett országnak. Mindenekelőtt pedig átlendíti az orvostudományt az egy helyben topogáson, azon a helyzeten, hogy az úgynevezett civilizációs betegségek zömén még ma sem tud érdemben segíteni. „ Ugyanakkor az egyén felelősségét, a nem lózung szinten létező prevenció szükségességét is hangsúlyozta, mondván ez is hiányzik a rendszerből, meg a felvilágosítás, az edukáció is.
Dr. Zoltán Gábor ügyvéd úgy fogalmazott, hogy B. Király Györgyi tényfeltáró riportkönyvet írt, témája: abszolút magyar jelenség. Felhívta a figyelmet a jogértelmezés útvesztőire, illetve arra, hogy a törvényeket, a paragrafusokat be kell tartani egy jogállamban. Ugyanakkor egyetértett Bakanek Györggyel abban, hogy az orvosok és a betegek részéről egyaránt szemlélet és értékrend váltásra van szükség, hogy ne csak kezelni, hanem gyógyítani és gyógyulni is lehessen. A legtöbb hozzászóló azért drukkol, hogy az ismert és létező lobbyérdekek mentén az érelmeszesedés elleni vakcina is behajózhasson a kikötőbe.

Bulla Bianka