SAJTÓKÖZLEMÉNY 

A többi európai országgal szemben a fájdalomcsillapítás jelentőségét hazánkban még mindig nem ismerték fel sem az orvosok, sem az egészségpolitika, sem a finanszírozás. Nincs elegendő fájdalom ambulancia, az orvosképzésből hiányzik a  fájdalomcsillapítás - egyedül a pécsi egyetemen szerepel az oktatásban a fájdalom terápia-  a többi három egyetem kihagyta. Pedig erre az orvosokat tanítani kellene! 
Ráadásul erősen diszkriminált maga a szakterület is. Amíg a belgyógyászatból például levált a diabetológia, a magas vérnyomás itt egyáltalán nincs előrelépés évtizedek óta, vagyis nincs olyan szakma: hogy fájdalomterapeuta. Ami azt is jelenti, hogy ilyen szakképzést sem nem lehet szerezni Magyarországon.
Ezeket a következtetéseket vonták le a  Magyarországi  Fájdalom Társaság szakemberei a Kor Kontroll  Társaság  „ Ne hagyd, hogy fájjon! „elnevezésű  október 29-i nyílt napján.   Hazánkban körülbelül: 1.000.000 ember - a lakosság 10 százaléka - szenved állandó vagyis krónikus fájdalomtól A betegek többsége már csak akkor kerül a fájdalom ambulanciákra- amikből alig van az országban-  vagy a fájdalomcsillapítással foglalkozó egyéb szakrendelésekre, amikor már   hosszú hónapokat,  esetleg éveket bolyongott a magyar egészségügy útvesztőiben, súlyos, nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető krónikus fájdalomtól szenved.
Krónikus fájdalmat elsősorban a mozgásszervi , illetve a daganatos fájdalmak okoznak. Dr. Géczi Lajos az Országos Onkológiai Intézet főorvosa szerint a fájdalomcsillapítás három dolgon múlik: az orvos a beteg és a gyógyszer harmonikus kapcsolatán. Ha bármelyikkel baj van, nem működik. Sokan ódzkodnak a gyógyszerektől, mert azt gondolják, hogy eltompulnak,  elvesztik a kontrolljukat viselkedésük fölött. Mások a mellékhatások miatt utasítják vissza a készítményeket. Sokan támogatás híján nem tudják kiváltani gyógyszereiket a patikában. Felhívta a figyelmet arra is, hogy  a fájdalmat sokszor hosszú időn át csillapítják az orvosok, miközben nem keresik az  okot,  így a betegről csak későn derül ki, hogy  rákos.
Dr. Embey-Isztin Dezső a Magyarországi Fájdalom Társaság alapító elnöke szenvedélyesen ecsetelte a finanszírozással kapcsolatos anomáliákat. Tudomásul kell venni, hogy az a pokoli fájdalmak csillapításához új készítményekre is szükség van. Az egyik már itt is van, - injekció formájában-, de  a biztosító nem finanszírozza. Így a betegnek havi 100 ezer forintjába kerül, amit a fájdalomtól szenvedő, munkaképtelen emberek nem tudnak vállalni!  Egy másik példa. A csontdaganatos betegek számára,  - akiknek vécére járni is óriási fájdalom-   létezik egy  nyelv alá tehető gyógyszer, ami   1 órán keresztül fájdalommentessé teszi a pácienst. „ Ezt a gyógyszert sem tudjuk felírni,  mert olyan drága.” Dr. Budai Erika  a  daganatos műtét utáni neuropátiás tünetekkel folytatta a sort,  amelyet szintén nem tudnak  enyhíteni, mert a szükséges gyógyszer családot  csak a diabéteszesek kaphatják  90 %-os térítés ellenében, a többi neuropátiás fájdalomtól szenvedőnek- gerinc sérültek, rákos betegnek- nem jár a térítés. A miértre nincs válasz. Ezekben az esetekben az orvos sokszor gyógyszermintát ad a  rossz szociális helyzetben élő betegnek, aki nem képes megfizetni annak árát.  Pedig egy költséghatékonysági vizsgálat simán igazolná, hogy  jobban megérné ezeket a készítményeket támogatni, ha  szembe állítjuk a  felírt, ámde hatástalan, viszont súlyos mellékhatásokat okozó gyógyszerekkel, a táppénzzel, a munka képtelenséggel, ami megfelelő gyógyszer esetén  átfordulhatna munkavégzésbe. Az is kiderült, hogy bár a neuropátiás tünetek rendkívül jellegzetesek, az esetek 58 százalékában félrediagnosztizálja az orvos. 
Dr Erőss Lóránd neurológus idegsebész  a finanszírozás anomáliáiról szólva elmondta, hogy amíg  egy olyan beavatkozásért , ahol csak a felhasznált eszköz 5000 forint, 800 forintot fizet az OEP nehéz számon kérni az intézettől annak alkalmazását. Beszámolt az Országos Idegsebészeti Intézetben alkalmazott új módszerekről, például a pacemakerhez hasonlatos idegstimulátor készülékről, amit bizonyos csillapíthatatlan fájdalmak esetén ültetnek be. Hallgatói kérdésre  válaszolva elmondta azt is,  hogy  szerinte az őssejt még nem alkalmas gyógyításra, így a fájdalom csillapítására sem,  ezért akinek van ötmillió forintja nem feltétlenül Kínába kell utaznia őssejt beültetésre .  Meggyőződése, hogy  a gyógyulás csak 50 százalékban múlik az orvoson, szükség van a beteg részéről is az elszánásra, az akaratra , az együttműködésre, és ez lesz a másik ötven százalék. Dr. Tajti János egyetemi docens, a szegedi egyetem neurológusa a Magyar Fejfájás Társaság alapítója azt hangsúlyozta, hogy a bár a   migrénes fejfájás  a lakosság 12 százalékát érinti,  sokan tartják hisztériának és nem veszik komolyan családtagjaik szenvedését.
 Embey doktor szomorúan beszélt arról, hogy nálunk nincsenek palliatív osztályok, vagyis olyan helyek, ahová a megműtött, de önmagukat ellátni nem tudó betegek kerülhetnének, miközben Lengyelországban például ezek az osztályok mindennaposak. Tessék csak elképzelni, hogyan lehet  hazaküldeni, és a háziorvos gondjaira bízni  egy önmagát ellátni képtelen áttétes , béna beteget, aki viszont az onkológiai osztályok valamennyi szükséges kezelését megkapta már, tehát onnan mennie kell! 
Dr. Demeter Jolán a Rákliga alelnöke a prevencióra és az egyén szerepére hívta fel a figyelmet a fájdalomcsillapításban is.  Az unásig ismételt egészséges táplálkozásra, a mozgásra,  és arra, hogy ahol erre odafigyelnek ott meredeken csökken a rákos halálozás- lásd a  Skandináv országok- míg nálunk sajnos  meredeken emelkedik. Ezt a gondolatot folytatta tovább Dr Ortutay Judit reumatológus főorvos, aki elmondta,hogy  nekünk magunknak mekkora szerepünk van a fájdalom kialakulásában.  5 kilogramm leadásával a felére csökkenne a térdkopás, 20 kilo súlyfelesleg pedig olyan, mintha 20 kilós zsákot cipelnénk állandóan.  Az unásig ismételt életmód váltással  a mozgásszervi betegségekből származó fájdalom jelentősen csökkenne gyógyszerek nélkül is.