Amióta az eszemet tudom, nagyon sok minden érdekelt, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy kevés olyasmi volt, ami nem érdekelt. Nincs ebben semmi különös, hiszen hatvan éve olvasok, és néhány dolog megmaradt. Ráadásul orvos vagyok, foglalkoztat szűkebb szakterületem, az orvostudomány fejlődésének története is, mozaikkockáival együtt.
Azt is pontosan tudom, hogy a nők két dologért tesznek meg mindent: az egyik, hogy legyen, a másik, hogy ne legyen gyermekük.
Mihelyt valaki úgy gondolja, hogy saját maga szabhatja meg a cselekedetei határait, sajnos rögtön taszigálni kezdi. Szabadossá válik az élet,- szexuális értelemben is- sok millió autokrata lesz, akik mind mások- adott esetben a születendő magzat - kárára próbálják érvényesíteni saját érdekeiket. Pedig az emberi cselekvési lehetőségeknek rendkívül szigorú határai vannak, amiket nem az egyén, hanem a társadalom jelöl ki. Ilyen határok a törvény és a morál. Utóbbi arra vonatkozik, amit a törvény nem képes szabályozni.
Minden világvallás arról szól, hogy az emberi princípiumnak uralkodnia kell az állatvilágból öröklött ösztönök felett. Kína és India fejlődésének egyik magyarázata az, hogy ma is igen szilárd erkölcsi alapokon építkeznek, és nem relativizálják a fogalmakat. Jogász édesapám gyakran emlegette: ha betartjuk a tízparancsolatot, nem lehet semmi baj. Se a törvényekkel, se a többi emberrel. Ha csak ezt vesszük elő a zsidó–keresztény tanításokból, már van is egy biztos tájékozódási pontunk. Az a parancs, hogy ne lopj, egyszerűen azt jelenti, hogy ne lopj. Semmi relativizmus, hogy lophatsz, de csak kicsit, vagy óvatosan. Lopni rossz és kész! Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a hit egyértelmű iránymutatás, amit követve sokkal szebb élete lehetne mindenkinek.
Ha Ön idáig eljutott, akkor már levette a könyvet a könyvesbolt polcáról, a kosarába tette, és otthon lapozgatja kedvenc karosszékében. Így némiképp okafogyottá válhat a kérdés, hogy érdemes-e elolvasnia, vagy nem. Ha pusztán szórakoztatásra vágyik, akkor nem. Ez az írás ugyanis a gyermekre vágyó asszonyok tiszteletre méltó küzdelmét és az őket támogató hányatott sorsú vakcina - a Kossuth díjas tudós védőoltása ugyanis abban segít/ segített, hogy mindenki átélhesse az anyaság- és az apaság- semmihez nem fogható örömét- tündöklésének és bukásának hátterét mutatja be az olvasónak, vagyis Önnek. Ha viszont nyitott a közélet kérdéseire és érdekli, hogy a szerző B. Király Györgyi oknyomozó riporterként ki mindenkit keresett meg, milyen számadást készített és hogyan próbálja megfejteni belőle a vakcina várható jövőjét, akkor igen.
És nemcsak azért mert egy előszónak kutya kötelessége olvasásra buzdítani.
Hivatásomból fakadóan egész életemben mindig másokon segítettem, méghozzá a legrászorultabb embereken. A sok emberi nyomorúság megtapasztalása érzékennyé tett az emberi szenvedés iránt, és arra a kérdésre is, hogyan is kellene élnünk, amíg megtehetjük, hogy magunk döntsünk a sorsunk felől? Az igazi reménység az, hogy javíthatunk a sorsunkon, hogy bízhatunk abban, hogy az életen igenis lehet változtatni. Ehhez meg kell próbálni még azt is, ami lehetetlennek látszik. Vagyis nem szabad veszni hagyni egy nemzeti kincset , egy igazi hungarikumot, Újhelyi Károly Kossuth díjas tudós vakcináját, amit ha kivisznek az országból, visszafordíthatatlanná válik a történet.
A könyvben megszólal Ács Nándor , Rigó János, Bártfai György, Apró György szülész-nőgyógyász professzorok, a két – ma már a nyolcvan felé ballagó- Újhelyi gyerek / Tamás és Ottilia/ , rengeteg anyuka , akik Gynevac bébit hoztak a világra, és persze a 81 esztendős Lázár Erika szülész- nőgyógyász, aki élete végéig azért a készítményért küzd, melynek elismertetése és újbóli hazai gyártásának kiharcolása lassan négy évtizede tölti ki életét.
Igazi keserédes történet bontakozik ki a szemünk előtt, zsenialitásról, elszántságról, kitartásról,
ugyanakkor hozzá nem értésről és persze pénzéhségről is.
Mára Újhelyi Károly egykoron törzskönyvezett remek védőoltása már nem a meddő anyukák boldogulásáról és boldogságáról, hanem pusztán csak a pénzről szól. Lassan mindenki pereskedik mindenkivel, újabb és újabb váratlan szereplők bukkannak fel papírokat lobogtatva, hogy nekik kell a vakcina. Ezért aztán érdemes végigolvasni a következő oldalakat, hiszen minden szándék hasznos, amely segíthet kialakítani a tisztább, egyszerűbb viszonyokat.
Izgalmas olvasmány a „ A Gynevac tündöklése és bukása? „ egyértelmű , hogy a szerzőt a jobbítás, a megoldás szándéka vezérli. Magam a munkában és az értékekben hiszek, ezért bízom abban, hogy a vakcina halála elodázható, hogy léte egy emberibb közeget szolgálhat majd Magyarországon! Ez összecseng a bencés rend jelmondatával: ora et labora – imádkozz és dolgozz!
Kásler Miklós
professzor